***
“ Ha az ember igazán akar valamit, az egész mindenség összefog ,
hogy képes legyen álmát valóra váltani … “ P.C.
Szerintem eléggé ritkán történik meg az, - másokkal is, nem csak velem – hogy őszíntén azt mondhatják : „ Úgy érzem, életemben minden a normális kerékvágás szerint működik, történik. „
Én, most, a lehető legőszíntébben elmondhatom, hogy így érzek. És jó érzés. Jó a bizonyosság, hogy jó úton haladok, hogy azt teszem, amit tennem kell. És itt most nem a mások elvárásainak való megfelelésről van szó ... sokkal inkább a Coelho – féle jó úton való haladásról. Amikor úgy érzed, a téged körülvevő minden erő összefog annak érdekében, hogy a számodra legfontosabb terv, álom megvalósuljon. Az én esetemben az, hogy végre új munkahelyemen dolgozzak, egy tőlem 160 km-re talalható városban. Elnevezem ezt a várost Osud-nak ...
Minden ott kezdődött, Osudon . Nemrég esküvőn voltam, és hazafele jövet pár napot elidőztem ott ... Számomra nem egy , ott élő, nagyon fontos emberke bíztatott, győzködött hogy menjek oda dolgozni. Lévén olyan nagyon fontosak, már eleve nehéz lett volna nemet mondani ...
Aztán folytatódott a vonatállomáson, 2 felvonásban. Először elmentünk jegyet venni, h hazautazhassak, de nem kaptam kedvezményes áron, pedig otthonról alig pár napja, úgy jöttem el. Előző nap cigit vettünk az utolsó pénzünkre ( nem, nem dohányzom, csak néha ... akkor is az a néha volt :P ) , így nem volt nálunk semmivel több pénz, mint amennyire szükség volt a kedvezményes jegyhez . Ha visszemegyünk és kérünk valakitől, biztos kapunk, csak lehetetlen lett volna úgy visszaérni, hogy még a vonatot is elkapjam . Így maradt az esti vonattal való utazás . Ez meg már a második felvonás ... A vonatot várván, ültünk a padon és beszélgettünk ... megszólal egy cseppet sem kellemes férfihang a hangszóróban, bejelenti, hogy a vonat kb. 8 perc késéssel érkezik . 8 perc ... elegendő idő, sőt , bizonyos esetekben bőven sok is fontos döntések meghozatalára. Mintha jelzés lett volna, h jól gondoljam meg, nekem ott a helyem.
Megérkezett a vonat, én felültem, s elindultunk . Ez volt az a pillanat, amikor már biztosan tudtam, hogyan tovább . Tudtam, hogy elfogadom az ajánlatot és visszamegyek. Csak azt nem tudtam, hogyan . Vagy összeveszek HáziSárival, mert lemondtam egy olyan lehetőségről, mely több pénzzel járt volna , vagy nem lesz kommentár, és mindenki happy .
Ami azt illeti, nem kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez utóbbi vált aktuálissá. Újabb esemény, melynek hatására mind inkább tudom, hogy helyesen döntöttem, hogy így kell a dolgoknak történni.
“… Úgy hívják, hogy Kedvező Kezdet, a kezdő szerencséje. Mert az élet azt akarja, hogy végigéld Személyes Történetedet …”
(P. Coelho )
